Hű, de régen adtunk hírt magunkról! Netünk még mindig nincs, s bár rosszul érint, hogy akadozik a már meglévő kapcsolatok elektronikus ápolása, azért igyekszünk társasági életet élni itt, új környezetünkben. Szerencsére ez nem nehéz, mert két külföldi út alatt(A reformáció távoli útjain-Skandináviában, illetve az előreformátorok nyomában - Olaszországban és Franciaországban), valamint egyházi rendezvényeken már megismertünk kedves kecskeméti atyafiakat és atyalányokat. Közülük két kecskeméti tanárnő barátnő azóta szintén kismama, így időről-időre összejövünk hármasban, illetve hetesben. Ezen túl két friss ismeretséget is kötöttünk Annával (és kislányával, a Zitával közel egyidős Laurával), aki szintén református, tanárnő és a szomszéd utcában lakik, illetve Kati nénivel, aki gyakorlatilag Zizi pótnagymamája (találtok róla képet az új albumban). Szóval hála a régi-új ismerőseinknek, akkor sem vagyunk árvák, amikor Apa éppen nincs itthon. Ha nem is találkozunk senkivel, akkor is kimegyünk sétálni, általában naponta kétszer. Most, hogy a belváros adventi díszbe öltözött, a sötétedés utáni séták is nagyon kellemesek - Zizi nagyon élvezi a szép fényeket, s ha szerencsénk van, Apa is tud csatlakozni hozzánk.
Amúgy októberben lakást cseréltünk Norbi egyik kollégájával, Tamással (Ziznek Tamás bácsi), akivel egy folyosón lakunk, s mivel ő egyedül lakott egy két és fél szobás lakásban, mi meg hárman egy másfelesben, felajánlotta a cserét. Azóta belaktuk új birodalmunkat, sőt meg is szerettük. Az sem mellékes, hogy a központban lakunk, minden közel van és kellemes környezetben tudjuk Zizit tologatni.
Apa általában otthon ebédel, ami nagyon jó, mert sokszor van esti programja, így naponta legalább egy fix találkozási-beszélgetési lehetőségünk van. Időről-időre tart istentiszteletet a főtéri öreg templomban, ahol sokszor meg tudjuk hallgatni, mert Zizmiz már elég jól viselkedik a szent idő alatt.
Végül pár infó a Kisasszony fejlődéséről: Pont ma 5 hónapos, és már 67 centi, szóval szép hosszú baba. Leginkább a fürge ürge jelzővel tudom illetni. Már forog mindkét irányba, sőt sorozatokat is csinál, ezért még játék közben is nagyon kell figyelni, nehogy leveszekedjen az ágyról. Szépen tartja a felsőtestét, ha hason van, és ha le van vetkőztetve, a fenekét is ügyesen kinyomja, szóval úgy tűnik hamarosan kúszni fog - így már elkezdődött beszoktatása a járókába, remélem megszereti. Még mindig szopizik, valószínűleg ennek köszönhető, hogy még nem volt beteg. Az éjszakákat is elég jól átvészeljük, kétszer ébred föl és eszik egy kicsit, de csak nyöszörög, nem sír, tehát "szomszédbarát", ami nem is baj, mert a falak sajnos papírból vannak.
Az ismerősök két dolgot szoktak kiemelni, ha találkozunk, azt, hogy figyelmes és nyugodt. Én - ugye - elfogult vagyok, ha a Drága Csillagról van szó, de azt hiszem tényleg nagyon aranyos és kedves baba, szerencsések vagyunk, hogy Őt kaptuk ajándékba!
