Net? Nyet!

Kedves Mindenki!

Az a helyzet, hogy mióta Kecskeméten lakunk nem az időhiány állja a blog frissítésének útját, ugyanis a kis Mogyi este fél nyolctól reggel hét-nyolcig egy evésidőnyi megszakítással húzza a lóbőrt. Így az esti (jól megérdemelt:) pihenésem alatt szívesen írogatnék ezt-azt a kis Hölgyről és közös kalandjainkról. Ám a netet több, mint 4 hét alatt sem sikerült beköttetni. A bibi ott van, hogy a netszolgáltatás díja elvben a lelkészeknek járó juttatáscsomag része, így a beköttetést sem mi intézzük, s hiába próbálunk egyre sűrűbben rákérdezni a "hogyhogymégnem-re" és a "hátakkormikor-ra", eddig semmi fejlemény sincs. Ezért úgy döntöttem, hogy ha e héten sem történik semmi, akkor megköszönöm a szíves felajánlást és inkább magamnak juttatom a netet - csak valóban legyen.

Zizmiz szépen fejlődik: tartja a fejét, dumál ( ha kedve tartja, az én felvetéseimre is válaszol a maga módján) , nézegeti kis mancsait, és szeptember 20 óta egyre gördülékenyebben fordul át a hátáról a hasára.

Mára sajnos ennyivel be is zárul Zizi mókatára, mert a Kisasszony ébredezik és az alkalmi netezési lehetőség is mindjárt lejár. Remélem hamarosan megoszthatom veletek a további izgalmas babaszoba titkokat!

Cseperedünk

Üdv minden kedves Olvasónknak!
Bár hűvös szelek még nemigen járnak, a nyárnak lassan vége van. Idén (már/még) nem az iskolakezdés hoz minket lázba, hanem a 25-ei költözés új kecskeméti otthonunkba. No, de mindent csak szép sorjában. Először az elmúlt időszak eseményeit elevenítem fel. Múlt péntektől hétfő délutánig élveztük a balatoni nyarat, s kánikulát. A vízpartra csak egyszer merészkedtünk le, ugyanis Mogyi mostanában nem szeret a babakocsiban feküdni, s miután a mólón sakál üvöltésével minden sirályt elijesztett, és jó pár horgász dolgát megnehezítette, úgy döntöttük, beérjük az ücsörgéssel nyaralónk árnyas teraszán és inkább vendégeket fogadunk. Vasárnap pedig ellátogattunk Zalaszentgrótra, Géza nagyapa szülővárosába, és bemutatkozás végett felkerestünk minden kedves rokont. Ezúton is szeretnénk nekik megköszönni a szívélyes fogadtatást, a finom falatokat és az ajándékokat, különös tekintettel az ágyra szerelhető forgó játékra, ugyanis e hét nagy újdonsága, hogy Zizike lelkes kalimpálások közepette elkezdte tekintetével követni a mozgó, élénk színű tárgyakat. Szociális (és nem csak gáz-=puki-:) mosolyával már több, mint egy hét óta örvendeztet minket, sőt időnként beszélget is velünk: gügyög, gagyog.
Egy szó mint száz: rendben mennen a dolgok, mennek a dolgok rendben. A költözés maceráin persze jó lenne már túllenni. Remélem a következő bejegyzés már arról fog szólni, hogy ékes, szép rendben leért mind az 5 mázsa cuccunk, sőt már minden a helyére is került, s nincs más dolgunk hátra, mint új lakóhelyünkkel ismerkedni, valamint felkeresni minden kedves ismerőst.

Uborkaszezon

Először is elnézést kérek a lelkes olvasótábortól, hogy ilyen lassan frissül a blog. Gondolom mindenkinek van elképzelése a késlekedés okairól, főleg, ha maga is nevel(t) már egy vagy több csemetét :-)
Hogy mi a helyzet? Nos, mivel véget ért az aranykorszak, mikor még Apa is szinte mindig velünk volt, újabb édes hármas állt össze: éppen Sződligeten tengetjük napjainkat Isti (Nyúl) nagybácsival. Míg Apa Kecskeméten ismerkedik az új szolgálati helyével, az anyai nagyszülők jól megérdemelt pihenésüket töltik a hegyekben, Marci nagybácsi pedig bejárja Berlin minden zegét-zugát, mi itt hűsölünk, s próbálunk élvezetes elfoglaltságokat találni a Kisasszony éber időszakaira. Ez utóbbi - valljuk be - nem könnyű feladat, mert Zizike most már 3-5 órát is ébren tud lenni egyhuzamban, s zsenge korára való tekintettel vajmi kevés dologgal lehet elszórakoztatni, illetve megnyugtatni. Eddig leginkább a vállon cipelés és a babahordóban vagy lepedőben hintáztatás vált be (időnként szóba jöhet még az éneklés térden ringatás közben), ám be kell vallanunk, hogy ezek a mókák minket már 40 perc után is fárasztanak (közben Isti egy ennél őszintébb számadatot is mondott, de nem engedte, hogy leközöljem). Szerencsére legalább egyikünk ki tudja magát pihenni éjszaka, így újultabb erővel néz a másnap elé, míg nővére szeme alatt egyre mélyülnek az árkok. No de ez ilyenkor így természetes, és nem is kell már olyan sokat várni a felmentő seregek hazaérkezéséig. Sőt, ha minden igaz (értsd: továbbra is marad a kánikula), jövő héten lemegyünk a Balatonra!!! Épp ideje, hisz Zizike kapott néhány nagyon csinos lányruhát, amelyeket nem árt megsétáltatni (megbabakocsiztatni) a szemesi mólón, amíg még jók rá!

Zizipók, csodapók

Holnap hajnalban Zizike már 15 napos lesz. Bár sok minden történt, így visszatekintve szinte elröppent ez a két hét! (A képes összefoglalót a bal alsó sarokban találjátok.) Mondhatnám, hogy a napok egyformán telnek, de ez nem lenne teljesen igaz. Persze a séma hasonló: alvás, szopizás, pelenkázás (x 6-7), este 7 és 8 között fürdés, no meg mindez időről-időre izzadással, hasfájlalással és e kettőből adódóan nyűgösködéssel megspékelve. Mivel kialakult napirendről egyelőre csak költői túlzással lehetne szólni, a kedves Látogatók jó szerencséjétől függ, hogy Csipkerózsikát, a kis Buddhát vagy a sakál vokál legifjabb Tagját találják az Újhegyi út 23 szám alatt.
Az újdonsült szülők egyelőre jól veszik az akadályokat. Ebben persze nagyban közrejátszik, hogy Apa július végéig itthon van, s hogy a nagyszülők és nagybácsik is segítenek, amiben csak tudnak. Köszönet nekik!
A héten már a Doktor bácsit is meglátogattuk, aki úgy vélte, látszik a Kisasszonyon, hogy jó sora volt 9 hónapig és azóta is. Ez örömmel és büszkeséggel tölt el minket, s mindent el fogunk követni, hogy eztán is így maradjon! (Szerencsére Anya is egyre inkább visszanyeri az erejét, úgyhogy rajta nem múlik.)

Végül egy szolgálati közlemény: Norbi augusztus elsejétől Kecskeméten lesz beosztott, ifjúsági lelkész, ahova ősz elején mi is követjük.

Ő az!

Bizony, mint azt már legtöbben tudjátok, július 6-án, 03:20-kor megszületett drága kislányunk, Zita Piroska. Pontosabban fogalmazva világra segítették, ugyanis a fejecskéje elakadt az EXIT felirat előtt, ezért is váratott magára ennyi ideig. Szerencsére a körülményekhez képest minden a legnagyobb rendben volt/van, gyorsan regenerálódunk, tegnap már haza is jöhettünk a kórházból, boldogan kóstolgatjuk az új helyzetet.
Ezúton is szeretnék megköszönni minden visszajelzést, jókívánságot, ajándékot, illetve a velünk töltött időt!

Zitára várva...

Sikeres költözés, komplett kelengye*: kiságy (benne:matracvédő+ gumis lepedő+vidám ágynemű+légzésfigyelő+macicsalád:-); pelenkázószekrény zöld, elefántos gumilappal; vagány, sokfunkciós babakocsi; háromféle babahordó; ezer meg egy babaruha (itt szeretném megköszönni a kedves rokonok és barátok adományait), no és két tettrekész szülő
- bár kicsit tartottam attól, hogy másképp lesz, végül minden elrendeződött és felkészülten várjuk kislányunk, Zita Piroska érkezését. Úgy tűnik, a kisasszony komótosan készülödik arra, hogy megismerkedjen a kinti világgal. Végtére is, hova rohanna? Mi pedig miért is idegeskednénk? Hiszen Godot-val ellentétben Ő biztosan meg is fog érkezni, most már ráadásul előbb, mint utóbb! Nem sürgetjük, de azért nagyon várjuk. S ezzel nem vagyunk egyedül. Apukám például vett egy kutacskát a sződligeti kertbe, mondván: "ez alá majd Zizi kisvödre is befér!", anyukám pedig a közelmúltban, egy balatonszemesi meggyszedés alkalmával, a szóban forgó kisvödröt is beszerezte, hiszen: "ha már úgyis kellett vödör, olyat vettem, amit később Ő is használni tud".

Persze a lelkes várakozás jelei nem csak a szűk családi körön belül mutatkoznak meg. Egy szó, mint száz: Kedves Rokonok, Barátok, Kollégák, Szomszédok és Ismerősök! Köszönöm, köszönjük a telefonokat, e-mail-eket, iwiw-es és egyéb üzeneteket; a személyes jókívánságokat, az izgulást, a drukkolást, a bizalmas belénkvetést! Nagyon jól esik, és rengeteget jelent! Remélem, hogy ti pedig örömötöket fogjátok lelni a blog böngészésében, hiszen elsősorban Értetek, Miattatok hozom létre!
Folyt. köv.

*a következő felsorolás (főleg a férfi olvasók idegeire való tekintettel) csak a főbb, mondhatni sablonos elemeket érinti, a teljesség igénye nélkül :-)