Cseperedünk

Üdv minden kedves Olvasónknak!
Bár hűvös szelek még nemigen járnak, a nyárnak lassan vége van. Idén (már/még) nem az iskolakezdés hoz minket lázba, hanem a 25-ei költözés új kecskeméti otthonunkba. No, de mindent csak szép sorjában. Először az elmúlt időszak eseményeit elevenítem fel. Múlt péntektől hétfő délutánig élveztük a balatoni nyarat, s kánikulát. A vízpartra csak egyszer merészkedtünk le, ugyanis Mogyi mostanában nem szeret a babakocsiban feküdni, s miután a mólón sakál üvöltésével minden sirályt elijesztett, és jó pár horgász dolgát megnehezítette, úgy döntöttük, beérjük az ücsörgéssel nyaralónk árnyas teraszán és inkább vendégeket fogadunk. Vasárnap pedig ellátogattunk Zalaszentgrótra, Géza nagyapa szülővárosába, és bemutatkozás végett felkerestünk minden kedves rokont. Ezúton is szeretnénk nekik megköszönni a szívélyes fogadtatást, a finom falatokat és az ajándékokat, különös tekintettel az ágyra szerelhető forgó játékra, ugyanis e hét nagy újdonsága, hogy Zizike lelkes kalimpálások közepette elkezdte tekintetével követni a mozgó, élénk színű tárgyakat. Szociális (és nem csak gáz-=puki-:) mosolyával már több, mint egy hét óta örvendeztet minket, sőt időnként beszélget is velünk: gügyög, gagyog.
Egy szó mint száz: rendben mennen a dolgok, mennek a dolgok rendben. A költözés maceráin persze jó lenne már túllenni. Remélem a következő bejegyzés már arról fog szólni, hogy ékes, szép rendben leért mind az 5 mázsa cuccunk, sőt már minden a helyére is került, s nincs más dolgunk hátra, mint új lakóhelyünkkel ismerkedni, valamint felkeresni minden kedves ismerőst.

Uborkaszezon

Először is elnézést kérek a lelkes olvasótábortól, hogy ilyen lassan frissül a blog. Gondolom mindenkinek van elképzelése a késlekedés okairól, főleg, ha maga is nevel(t) már egy vagy több csemetét :-)
Hogy mi a helyzet? Nos, mivel véget ért az aranykorszak, mikor még Apa is szinte mindig velünk volt, újabb édes hármas állt össze: éppen Sződligeten tengetjük napjainkat Isti (Nyúl) nagybácsival. Míg Apa Kecskeméten ismerkedik az új szolgálati helyével, az anyai nagyszülők jól megérdemelt pihenésüket töltik a hegyekben, Marci nagybácsi pedig bejárja Berlin minden zegét-zugát, mi itt hűsölünk, s próbálunk élvezetes elfoglaltságokat találni a Kisasszony éber időszakaira. Ez utóbbi - valljuk be - nem könnyű feladat, mert Zizike most már 3-5 órát is ébren tud lenni egyhuzamban, s zsenge korára való tekintettel vajmi kevés dologgal lehet elszórakoztatni, illetve megnyugtatni. Eddig leginkább a vállon cipelés és a babahordóban vagy lepedőben hintáztatás vált be (időnként szóba jöhet még az éneklés térden ringatás közben), ám be kell vallanunk, hogy ezek a mókák minket már 40 perc után is fárasztanak (közben Isti egy ennél őszintébb számadatot is mondott, de nem engedte, hogy leközöljem). Szerencsére legalább egyikünk ki tudja magát pihenni éjszaka, így újultabb erővel néz a másnap elé, míg nővére szeme alatt egyre mélyülnek az árkok. No de ez ilyenkor így természetes, és nem is kell már olyan sokat várni a felmentő seregek hazaérkezéséig. Sőt, ha minden igaz (értsd: továbbra is marad a kánikula), jövő héten lemegyünk a Balatonra!!! Épp ideje, hisz Zizike kapott néhány nagyon csinos lányruhát, amelyeket nem árt megsétáltatni (megbabakocsiztatni) a szemesi mólón, amíg még jók rá!