Ősz végén

Kedves Olvasótábor!

Azt hiszem, jobb, ha nem teszek többé elhamarkodott ígéreteket a blog frissítésének gyakoriságára vonatkozóan...:-(
Mentségek helyett elmesélem, hogy október eleje óta esténként az adventi vásárra készülök, szorgalmasan fabrikálva a matricás üvegképeket, papírfigurákat és egyéb díszeket. Ha nem felejtem el, áruba bocsátás előtt vagy alatt lefényképezem a produktumot, hátha néhányan úgy vélik majd, megérte erre szánni a drága szabadidőt. Én minden esetre nagyon élvezem.
A lényeg a lényeg: Zita továbbra is nagyon szépen fejlődik, mondhatni kialakult az alapszótára (anyucika, apuka, Istike, Kati néni, Anna, Ági, Imike, torta, tészta, káposzta, hópihe, kulcs, idd meg! ... és még hosszan sorolhatnám.) A mozgásigénye továbbra is szinte kielégíthetetlen: jön-megy, intézkedik, imádja ha tornáztatjuk, dobáljuk és csikizzük. Ellenben most már egyre hosszabban eljátszik egyedül, ha talál valamit, ami komolyan felkelti az érdeklődését. Könyveket például szívesen lapozgat, a vékonyabb lapúakkal is egészen jól elboldogul. Jelenlegi kedvencei a kisvakond történetek, így a szobájának üvegajtaját is e mesék szereplőivel dekoráltuk-dekoráljuk ki, a Kisasszony legnagyobb örömére.
Gyengébb akaratú sem lett az elmúlt idők folyamán, így napjában többször játszunk elképzelés szkandert :-), s bár kifejlesztettem pár figyelemelterelő és jobb belátásra bíró stratégiát, a nemtetszést jelző, vércséket megszégyenítő rikoltások mennyiségével még nem vagyok kibékülve.
Az őszi időszak jobbára csendesen, a mostanra megszokott kerékvágásban telt: játék itthon, játék a játszóházban, játék a játszótéren, játék a barátoknál, játék apával, játék a kádban és még egy kis játék elalvás előtt, mindez egy kevés evéssel és még kevesebb alvással megszakítva. A kellemesen monoton hétköznapok sorát egy hét hazalátogatás (Sződliget) szakította meg szeptember végén, amikor is gyönyörű időnk volt, így rengeteget bóklásztunk a szüleim kertjében, másrészt Pesten is sok mindent el tudtunk intézni. Ezen túl - hip-hip, hurrá - összejött a németországi utunk: november elején egy idilli hetet töltöttünk a Bodeni tó közelében. Ez volt az első nagyobb közös kiruccanásunk, aminek minden percét élveztünk. Nagy ajándék volt, teljesen felpezsdített, úgyhogy reménység szerint az új lendület még jó darabig kitart!

Kukuccs!

Kedves Olvasótábor!

Hát igen, kicsit lelassult a blogfrissítés. Azért azt megígérhetem, hogy mostantól nem állok át a kéthavonkénti feltöltésre, csak időbe telt, mire beleszoktunk az új életmódba és tempóba, amit a lábra állás, csetlés-botlás, menetelés, majd a futás-szaladás magával hozott. Tudni illik, hogy Zizi 11 hónaposan indult el, 12 és fél hónapos kora óta pedig már magabiztosan menetel vagy rohangászik. Biztosan sokan tudjátok, hogy mikor egy kisgyermek megtanul járni, kitágul számára a világ és nem csak a fizikai határait kezdi el feszegetni, hanem próbálgatja, mit érhet el az akaratával. S vajon kin próbálgatná a körmöcskéit, kin tesztelné, hogy a pakolásban, kutatásban, lehúzásban, felnyúlásban, dobálásban, nyomkodásban, dobolásban, harapásban stb. meddig mehet el, ha nem az édes anyukáján, aki szinte mindig ott van a közelében? Időnként szívesen mondanám, hogy nem szerződtem önkéntes rendőrnek, sem idomárnak vagy papagájnak, ezek a szerepek és feladatok mégis mind benne vannak a pakliban, ha az ember lányából anya lesz. Igazság szerint, számomra ez a lelki huza-vona sokkal fárasztóbb, mint a futkározás és az őrködés a leányzó testi épsége felett.
Mostanra viszont csitulni látszik ez a mini-kamaszkor, vagy az is lehet, hogy én rázódtam bele a kezelésébe. Ami viszont biztos, hogy Zita Piroska egy belevaló kislány, aki azt szereti, ha pezseg körülötte az élet, ha minél gyakrabban van (gyerek)társasága, ha új élmények és ingerek érik, ha minél többet mozoghat, kutathat, huncutkodhat. (Mindezt egy cseppet sem bánom, de tény, hogy időnként feladja a leckét.) Október másodikán kezdődik az aprók tánca a játékmúzeumban, oda mindenképpen el fogunk menni.
Illik még beszámolnom arról, hogy bizonyos szó és beszédkezdemények már elhagyják a Kisasszony ajkait. A sor 11 hónapos korában kezdődött a cicával és egy ehhez nagyon hasonló, i-re végződő szóval :-), majd folytatódott a Zizivel, a Zitával, és különböző állathangok utánozásával. Az első repertoár viszonylag szűk volt, augusztusban még szinte minden állat azt mondta, hogy búúúúúú. Azóta már hallatjuk tőle az iá-t, a háp-háp-ot, a gá-gá-t, a vau-t pedig éppen ma tanulta meg szépen kimondani. Aktuális kedvenc szavam tőle az: ott. Nagyon aranyosan meg tudja nyomni a két t-t. Erről jut eszembe, hogy egyik hajnalban áthoztam a mi ágyunkba, remélve, hogy úgy könnyebben visszaalszik. A befektetés után kisvártatva hallom, hogy : ott-ott, ott-ott - gondolom közben ránk mutogatott felváltva. Nem szóltam semmit, hátha befejezi és elszundikál. Persze ehelyett zsákostul felállt és elkezdett hasasokat ugrani a paplanra. Mit volt mit tenni, visszavittem szépen a saját ágyába, és ott szerencsére rögtön vissza is aludt.
Az állathangokra visszatérve, lassan érdemes lesz ellátogatni az állatkertbe, vagy visszamenni a vadasparkba. Így azután újra lesz miről beszámolni!

Remek (volt) a hangulatom, tom-tom-tom, jól sikerült a szülinapom!

Szinte hihetetlen, de elrepült az első év! Az elmúlt tizenkét hónap időnként egy szempillantásnak tűnik fel előttem, noha tudom, sok víz lefolyt a Dunán. Mi példázná ezt jobban, minthogy Zizi magatehetetlen újszülöttből (olykor még botladozó, de annál elszántabb) szélvész királykisasszonnyá cseperedett.
Szülinapi ünneplésből (eddig) kettő volt. Mivel Apa 4-én hajnalban teológiai tanulmányútra ment, a bemelegítő szülinapi összejövetel (kedves kecskeméti barátaink részvételével) már 3-án lezajlott. Hozadéka egy csinos napozó és egy Nemo-s gumicsónak (a szülőktől), valamint egy fürdőjátéknak szánt fiúbaba, Wayne, aki foltjai miatt alapos, víz alatti tisztogatásra szorul (Kata és Ádám ajándéka). Ez utóbbit azonmód Petikének kereszteltük és fürdőtársból azóta Zizi kisfiává avanzsált, aki nemcsak a gumi- és fürdőkádba kísérheti el anyukáját, hanem hintázhat is vele, sőt alkalmasint gondoskodó édesanyja étellel és itallal is ellátja.
A második ünneplés a megfelelő naptári napon, júli 6-án, Sződligeten volt. Igaz gyertyafújásból majdnem lángelkapás lett - mint kiderült, a műveletet nem ártott volna előre begyakorolni - , de szerintem ez nem gond, mert egyelőre nem nehéz a Kisasszony óhajait teljesíteni, így kívánnia sem lett volna mit. A tortából csak csipegetett, a kis marcipán Minnie figura füleit viszont alaposan helybenhagyta!

A falatozás után megtekintette a vásárfiákat: egy szép körhintát, amit egy nagy gombbal lehet nyomogatni, a babamozi mini könyvsorozat tenger című darabját, a Nagyi által Rómában vásárolt zenélő Pinokkió figurát, és a Nagybá készítette cicás hűtőmágnest.

Olyannyira belelkesült mindettől, hogy felszabadult szülinapi örvendezésbe kezdett, azaz jött-ment az ajándékokkal, nevetgélt és angyalkázott a szőnyegen.

Épp nyugovóra készült térni, amikor még két bónusz ajándék érkezett, szüleim kedves szomszédnője, Zília kíséretében: egy csomag lufi és egy gyönyörű színes gumilabda. Mire ezeket is kipróbálta, már nem is kellett álomba ringatni :-)
Ezek után, biztosan szépet álmodott!

Az első gumikádas pancsolás, Vecsésen

Szépfiú (volt) a fedélzeten!

Volt Öki-s kollégám (főnököm:-), Gergő és kedves felesége, Dorka tegnap végre ellátogattak hozzánk kisfiukkal, Leventével, aki már most egy igazi szívtipró.
A gyerkőcök egész jól eljátszottak egymás mellett, néha egymással is. Zizi áhítattal figyelte, ahogy Levi ebédelt, a fiatalember pedig nagyra értékelte a kisasszony játékait. Miután a nappali és a habtapi puzzle adta lehetőségeket kiélvezték, kellemes sétát tettek a városban, majd újabb közös játékba kezdtek. Zizi és Levi között ippeg három hónap korkülönbség van, úgyhogy lassan összenőnek. Egy dologban már most is teljesen egyformák: szinte lehetetlen őket tisztába tenni! :-)

Vadaspark

Zitának jelen pillanatban három kedvenc könyve van: egy simogatós könyv, ahol meg lehet simítani az aludni készülő kisállatok puha képét, illetve kettő, állatokról szóló, apró könyvecske. E tényen, s a gyönyörű tavaszi időn felbuzdulva, szüleim tegnapi látogatása alkalmával elmentünk a kecskeméti vadasparkba.
- Mennyi állat, hogy soroljam? Mondaná Vackor mackó.
Hát, Zizi semmit sem mondott, legalábbis számunkra érthető nyelven, de minden aprójószágot és termetes vadállatot alaposan megnézett magának, míg el nem álmosodott. Olyan jót szunnyantott, hogy az oroszlánbőgés sem verte fel! Ébredés után még vetett pár pillantást a tigrisre és a barna medvére, majd nagymamája karjában a játszótér felé vette útját.
Mamával úgy gondoljuk, a strucc volt a kedvence. Talán a következő alkalommal elmondja ő maga. Jut eszembe, van egy állat, amelyiknek nevét már most is gyakran ismételgeti, ez pedig nem más, mint a gnú!:-)

Irány a játszóház!

Zitának már testvére is van! Persze nem egy kisebb, hanem több nagyobb. Amint ez a fenti képen is jól látszik, Kisasszonykánkat a Betlehem kapuja nevezetű református játszóházban is nagy szeretet veszi körül, testvéri szeretet. Ez mondjuk annak is köszönhető, hogy rendszerint ismerősök gyerekeivel mulat együtt. Persze az ismeretlenekkel is örömmel barátkozik, legfeljebb kicsit óvatosabb.
Ősz óta járunk szerdánként baba-mama körbe. Minden alkalom énekléssel és mondókázással kezdődik, utána az anyukák elvonulnak beszélgetni. Miközben a mamik megosztják egymással tapasztalataikat (örömeiket, nehézségeiket a családi élet terén), addig csemetéikre - az igen jól felszerelt játszóházban - tapasztalt pótanyukák, pótnagymamák vigyáznak, önkéntes alapon. Sőt egy pótnagypapa is! Őt Pista bácsinak hívják, ezért, mikor ott van, mindig elmondjuk a következő mondókát:

Pista bácsi fát fűrészel
eldolgozgat a fűrésszel.
Húzza-tolja, húzza tolja,
most a bükköt darabolja.

Nekem ez roppantul tetszik, főleg, hogy jópofán el lehet játszani a fűrészelést a kicsikkel. Szóval jó a hangulat! Mi kezdetben csak a beszélgetésekre jártunk, - ahová a legkisebbek természetesen elkísérhetik anyukájukat - ám március óta már Zizi is "elvan" a játszóházban, sőt egyre inkább élvezi az ott töltött időt. (Őrangyalai elmondása szerint, kedvenc játéka jelenleg egy sípolós rózsaszín csacsi, valamint egy mackó formájú keljfeljancsi, lásd lent) Ezen felbuzdulva , pénteken is elmentünk csak úgy, gondoltam játszunk egy kicsit a többiekkel. Tudni illik, a játszóház hétköznap délelőttönként nyolctól délig tart nyitva. Zita lány legnagyobb örömömre és büszkeségemre olyannyira természetesnek vette az ottlétet, hogy egy bő félórára ki is tudtam ugrani a városba. Ma pedig az egyik új vezetőlelkész beiktatási ünnepségén is részt tudtam venni, mintegy negyvenöt perc erejéig, ugyanis Anna-Liza vezetésével (ő a copfos nagylány, aki a fenti képen a kezében tartja Zizit) "nagyobb tesói" remekül elszórakoztatták a Leányzót. Mondanom sem kell, kis Mogynak nem volt egy szava se, csupán egy-két lélegzetvételnyi időre kívánkozott át később hozzám, mikor az ölelő kis karok túl szorosan fonódtak köré .
Hogy meg ne törjön a lendület, hétfő délelőtt újra tiszteletünket tesszük Betlehem kapujában , hátha Zizmiz idővel akár egy lakás-takarításnyi időt is szívesen eltölt majd új, nyüzsgő gyerekszobájában!

Kompolás

Egy itteni kedves ismerősünk adta a bébikomp beszerzésének ötletét, mikor elmeséltem, hogy Zitának a járóka már szinte kicsi, viszont lehetetlen naphosszat négykézláb baktatni utána, vagy őrködni a közelében, nehogy megüsse magát, miegyéb...
Aki még nem hallott e csodajárgányról, annak elárulom, hogy egy hatkerekű szerkezetről van szó, melyben a járásban járatlan baba, ülve vagy állva, - kis gyakorlás után - könnyen változtatja helyét anélkül, hogy elesne vagy beütné magát a bútorokba.
Azt hiszem elég a Kisasszony arcára pillantani ahhoz, hogy kiderüljön: minden huncutságra kész - így naphosszat résen kellett lennünk, vagy le kellett (volna) őt foglalnunk, ami persze nem kivitelezhető. Ám így, mindhármunk örömére, Zita szabadon mozoghat, felfedezve a lakás különböző zugait, hozzáférve a használati tárgynak álcázott remek játékszereihez*, miközben mi is el tudunk intézni itthon ezt-azt. Persze vannak a napnak olyan időszakai, mikor csak neki és a közös játéknak szenteljük a figyelmünket, a köztes itthon töltött időben viszont MEHET A KOMPOLÁS, TELJES GŐZZEL ELŐRE! Éljenek a modern kor értelmes, praktikus vívmányai, valamint az internetes piacterek, ahol akár tized áron beszerezhetünk használt, de jó állapotú babacuccokat!

* a képen Zizi kezében egy névjegykártyatartó látható

Végre a játszótéren!

Hinta-palinta

Reménység szerint hamarosan végleg beköszönt a jó idő, örökmozgó Sajtkukacommal addig is minden alkalmat megragadunk a tartalmas kimozdulásra. Szerencsére pár lépésre tőlünk van egy klassz játszótér, ahol ugyan beülős babahinta nincs, viszont van egy szuper csészealj, amelyben akár többen is elférnek. Ha minden igaz, húsvét után már a szüleim kertjében is lehet majd föl-le himbálózni. A vecsési nagyszülők házától sincs messze a játszótér, úgyhogy a gyakori tengésnek-lengésnek - a Kisasszony legnagyobb örömére - immár semmi akadálya.

ÉLJEN A TAVASZ!

Grimaszolás Adamek Zizivel

Fél éves koruk táján a kisbabák vicces készségre tesznek szert: elkezdenek grimaszolni. Ezt nem csak saját Porontyomnál, hanem kis barátnőinél-barátainál is észrevettem. Zizi legfrissebb mutatványa az orr-ráncolás, amit egy ismerős szerint sünizésnek hívnak. Ez úgy derült ki, hogy Norbi múlt vasárnap helyettesítette egy kollégáját, s mi is elkísértük a kis családias gyülekezetbe. Ide jár az a háromgyerekes házaspár is, akikkel már régebb óta ismerjük egymást. Legnagyobb lányuk, Anna Liza (8) nagyon szereti dajkálni Zizit, amit a Kisasszony sem vesz rossz néven. Ez történt aznap délelőtt is, s mikor Anna Lizáért jött az anyukája, mutatta neki, milyen vicceset csinál a baba. Igen, mondta Kati: sünizik. Ez annál is mókásabb volt, minthogy Zizi a kis sünikkel díszített ünneplő ruhájában volt. Ha sikerül, később még csinálok és beszúrok róla egy képet illusztrációként. A címe a következő lesz: a süniző sünis.


Hááát, ez végül nem az igazi süni grimasz, de az ünneplőruha és a csücsörítés stimmel.

Áll a baba, áll!

Zizi mozgásában robbanásszerű fejlődés zajlott le az elmúlt két hétben: ilyen rövid időn belül tanult meg egyedül ülni, mászni, felülni majd felállni. A forgásban már szeptember vége óta gyakorolta magát, kúszni december utolsó napjaiban kezdett. Ezen attrakcióival nagyon megörvendeztetett minket, mint afféle kedélyes látványosságokkal.

Na, most azután belehúzott! Megvallom, szívesebben venném, ha az ücsörgésben gyakorolná magát és vidáman játszana a járóka matracán, mialatt én elintézem a házimunka egy részét. De nem, a kis Hölgy felfelé törekszik, és a világért se maradna a fenekén. Persze sejteni lehetett, hogy ez előbb-utóbb bekövetkezik, hiszen jó ideje tudjuk: egy örökmozgó Sajtkukacot nevelgetünk. Csakhogy én az utóbb-ban reménykedtem! Jóllehet, mikor Norbi hétfőn behívott a szobába, mondván: Nézd, áll a gyerek! - izgatottan szaladtam be és roppant büszke voltam.
Csak akkor még nem gondoltam, hogy az én bátor Kislányom pár napon belül úgy begyakorolja ezt a mutatványt, hogy le se akar többé ülni, bármennyit inog, dől, vagy ESIK. Mert ugye ez is előfordul, nem is ritkán. Így azután nehéz szívvel lépek ki a járóka vagy a kiságy kétméteres körzetéből, ami mind a megszokott napirendünket, mind az altatási folyamatot gyökerestül átalakítja. Szóval izgalmas időszaknak nézünk elébe, hacsak ki nem derül, hogy árulnak amerikai focihoz való védőfelszerelést 74-es méretben. (Ildi, szólj, ha tudsz valamit tenni az érdekemben!:) Ha Zita ilyet viselne, talán újra derűsen mosogatnék a messzi távolban. Hááát, majd mesélek!

Ebédel a féléves Nagylány

Január elején megkezdődött a hozzátáplálás. Azóta a Kisasszony megkóstolta ebédre a sütőtököt, a répát és a krumplit, uzsonnára pedig az őszibarackot, az almát és a banánt. Úgy tűnik kedveli az új ízeket. Makacs foltok gyártásában legalább olyan tehetséges, mint Tahi-Tóth László, s őszintén szólva az étkezésekben leginkább a kanálrágást, alkalmasint pedig a kanálelkapást élvezi (lásd videó). Mivel ezenközben, úgy mellékesen, egy kis tápanyagot is sikerül bejuttatni a bendőjébe, igazából nem bánom. Az eredmény magáért beszél: kerek has, husis combok és helyes kis toka. Bár a test-tömeg indexe még mindig egy manökené (éjszakánként a manók biztos húzzák fejtől és lábtól, ugyanis már a 70 centit is elhagyta), kezdünk újra kisbabásan kerekedni.