Kedves Mindenki!
Az a helyzet, hogy mióta Kecskeméten lakunk nem az időhiány állja a blog frissítésének útját, ugyanis a kis Mogyi este fél nyolctól reggel hét-nyolcig egy evésidőnyi megszakítással húzza a lóbőrt. Így az esti (jól megérdemelt:) pihenésem alatt szívesen írogatnék ezt-azt a kis Hölgyről és közös kalandjainkról. Ám a netet több, mint 4 hét alatt sem sikerült beköttetni. A bibi ott van, hogy a netszolgáltatás díja elvben a lelkészeknek járó juttatáscsomag része, így a beköttetést sem mi intézzük, s hiába próbálunk egyre sűrűbben rákérdezni a "hogyhogymégnem-re" és a "hátakkormikor-ra", eddig semmi fejlemény sincs. Ezért úgy döntöttem, hogy ha e héten sem történik semmi, akkor megköszönöm a szíves felajánlást és inkább magamnak juttatom a netet - csak valóban legyen.
Zizmiz szépen fejlődik: tartja a fejét, dumál ( ha kedve tartja, az én felvetéseimre is válaszol a maga módján) , nézegeti kis mancsait, és szeptember 20 óta egyre gördülékenyebben fordul át a hátáról a hasára.
Mára sajnos ennyivel be is zárul Zizi mókatára, mert a Kisasszony ébredezik és az alkalmi netezési lehetőség is mindjárt lejár. Remélem hamarosan megoszthatom veletek a további izgalmas babaszoba titkokat!
Zizmiz szépen fejlődik: tartja a fejét, dumál ( ha kedve tartja, az én felvetéseimre is válaszol a maga módján) , nézegeti kis mancsait, és szeptember 20 óta egyre gördülékenyebben fordul át a hátáról a hasára.
Mára sajnos ennyivel be is zárul Zizi mókatára, mert a Kisasszony ébredezik és az alkalmi netezési lehetőség is mindjárt lejár. Remélem hamarosan megoszthatom veletek a további izgalmas babaszoba titkokat!
