Kedves Olvasótábor!
Hát igen, kicsit lelassult a blogfrissítés. Azért azt megígérhetem, hogy mostantól nem állok át a kéthavonkénti feltöltésre, csak időbe telt, mire beleszoktunk az új életmódba és tempóba, amit a lábra állás, csetlés-botlás, menetelés, majd a futás-szaladás magával hozott. Tudni illik, hogy Zizi 11 hónaposan indult el, 12 és fél hónapos kora óta pedig már magabiztosan menetel vagy rohangászik. Biztosan sokan tudjátok, hogy mikor egy kisgyermek megtanul járni, kitágul számára a világ és nem csak a fizikai határait kezdi el feszegetni, hanem próbálgatja, mit érhet el az akaratával. S vajon kin próbálgatná a körmöcskéit, kin tesztelné, hogy a pakolásban, kutatásban, lehúzásban, felnyúlásban, dobálásban, nyomkodásban, dobolásban, harapásban stb. meddig mehet el, ha nem az édes anyukáján, aki szinte mindig ott van a közelében? Időnként szívesen mondanám, hogy nem szerződtem önkéntes rendőrnek, sem idomárnak vagy papagájnak, ezek a szerepek és feladatok mégis mind benne vannak a pakliban, ha az ember lányából anya lesz. Igazság szerint, számomra ez a lelki huza-vona sokkal fárasztóbb, mint a futkározás és az őrködés a leányzó testi épsége felett.
Mostanra viszont csitulni látszik ez a mini-kamaszkor, vagy az is lehet, hogy én rázódtam bele a kezelésébe. Ami viszont biztos, hogy Zita Piroska egy belevaló kislány, aki azt szereti, ha pezseg körülötte az élet, ha minél gyakrabban van (gyerek)társasága, ha új élmények és ingerek érik, ha minél többet mozoghat, kutathat, huncutkodhat. (Mindezt egy cseppet sem bánom, de tény, hogy időnként feladja a leckét.) Október másodikán kezdődik az aprók tánca a játékmúzeumban, oda mindenképpen el fogunk menni.
Illik még beszámolnom arról, hogy bizonyos szó és beszédkezdemények már elhagyják a Kisasszony ajkait. A sor 11 hónapos korában kezdődött a cicával és egy ehhez nagyon hasonló, i-re végződő szóval :-), majd folytatódott a Zizivel, a Zitával, és különböző állathangok utánozásával. Az első repertoár viszonylag szűk volt, augusztusban még szinte minden állat azt mondta, hogy búúúúúú. Azóta már hallatjuk tőle az iá-t, a háp-háp-ot, a gá-gá-t, a vau-t pedig éppen ma tanulta meg szépen kimondani. Aktuális kedvenc szavam tőle az: ott. Nagyon aranyosan meg tudja nyomni a két t-t. Erről jut eszembe, hogy egyik hajnalban áthoztam a mi ágyunkba, remélve, hogy úgy könnyebben visszaalszik. A befektetés után kisvártatva hallom, hogy : ott-ott, ott-ott - gondolom közben ránk mutogatott felváltva. Nem szóltam semmit, hátha befejezi és elszundikál. Persze ehelyett zsákostul felállt és elkezdett hasasokat ugrani a paplanra. Mit volt mit tenni, visszavittem szépen a saját ágyába, és ott szerencsére rögtön vissza is aludt.
Az állathangokra visszatérve, lassan érdemes lesz ellátogatni az állatkertbe, vagy visszamenni a vadasparkba. Így azután újra lesz miről beszámolni!
Mostanra viszont csitulni látszik ez a mini-kamaszkor, vagy az is lehet, hogy én rázódtam bele a kezelésébe. Ami viszont biztos, hogy Zita Piroska egy belevaló kislány, aki azt szereti, ha pezseg körülötte az élet, ha minél gyakrabban van (gyerek)társasága, ha új élmények és ingerek érik, ha minél többet mozoghat, kutathat, huncutkodhat. (Mindezt egy cseppet sem bánom, de tény, hogy időnként feladja a leckét.) Október másodikán kezdődik az aprók tánca a játékmúzeumban, oda mindenképpen el fogunk menni.
Illik még beszámolnom arról, hogy bizonyos szó és beszédkezdemények már elhagyják a Kisasszony ajkait. A sor 11 hónapos korában kezdődött a cicával és egy ehhez nagyon hasonló, i-re végződő szóval :-), majd folytatódott a Zizivel, a Zitával, és különböző állathangok utánozásával. Az első repertoár viszonylag szűk volt, augusztusban még szinte minden állat azt mondta, hogy búúúúúú. Azóta már hallatjuk tőle az iá-t, a háp-háp-ot, a gá-gá-t, a vau-t pedig éppen ma tanulta meg szépen kimondani. Aktuális kedvenc szavam tőle az: ott. Nagyon aranyosan meg tudja nyomni a két t-t. Erről jut eszembe, hogy egyik hajnalban áthoztam a mi ágyunkba, remélve, hogy úgy könnyebben visszaalszik. A befektetés után kisvártatva hallom, hogy : ott-ott, ott-ott - gondolom közben ránk mutogatott felváltva. Nem szóltam semmit, hátha befejezi és elszundikál. Persze ehelyett zsákostul felállt és elkezdett hasasokat ugrani a paplanra. Mit volt mit tenni, visszavittem szépen a saját ágyába, és ott szerencsére rögtön vissza is aludt.
Az állathangokra visszatérve, lassan érdemes lesz ellátogatni az állatkertbe, vagy visszamenni a vadasparkba. Így azután újra lesz miről beszámolni!
