Kedves Olvasótábor!
Azt hiszem, jobb, ha nem teszek többé elhamarkodott ígéreteket a blog frissítésének gyakoriságára vonatkozóan...:-(
Mentségek helyett elmesélem, hogy október eleje óta esténként az adventi vásárra készülök, szorgalmasan fabrikálva a matricás üvegképeket, papírfigurákat és egyéb díszeket. Ha nem felejtem el, áruba bocsátás előtt vagy alatt lefényképezem a produktumot, hátha néhányan úgy vélik majd, megérte erre szánni a drága szabadidőt. Én minden esetre nagyon élvezem.
A lényeg a lényeg: Zita továbbra is nagyon szépen fejlődik, mondhatni kialakult az alapszótára (anyucika, apuka, Istike, Kati néni, Anna, Ági, Imike, torta, tészta, káposzta, hópihe, kulcs, idd meg! ... és még hosszan sorolhatnám.) A mozgásigénye továbbra is szinte kielégíthetetlen: jön-megy, intézkedik, imádja ha tornáztatjuk, dobáljuk és csikizzük. Ellenben most már egyre hosszabban eljátszik egyedül, ha talál valamit, ami komolyan felkelti az érdeklődését. Könyveket például szívesen lapozgat, a vékonyabb lapúakkal is egészen jól elboldogul. Jelenlegi kedvencei a kisvakond történetek, így a szobájának üvegajtaját is e mesék szereplőivel dekoráltuk-dekoráljuk ki, a Kisasszony legnagyobb örömére.
Gyengébb akaratú sem lett az elmúlt idők folyamán, így napjában többször játszunk elképzelés szkandert :-), s bár kifejlesztettem pár figyelemelterelő és jobb belátásra bíró stratégiát, a nemtetszést jelző, vércséket megszégyenítő rikoltások mennyiségével még nem vagyok kibékülve.
Az őszi időszak jobbára csendesen, a mostanra megszokott kerékvágásban telt: játék itthon, játék a játszóházban, játék a játszótéren, játék a barátoknál, játék apával, játék a kádban és még egy kis játék elalvás előtt, mindez egy kevés evéssel és még kevesebb alvással megszakítva. A kellemesen monoton hétköznapok sorát egy hét hazalátogatás (Sződliget) szakította meg szeptember végén, amikor is gyönyörű időnk volt, így rengeteget bóklásztunk a szüleim kertjében, másrészt Pesten is sok mindent el tudtunk intézni. Ezen túl - hip-hip, hurrá - összejött a németországi utunk: november elején egy idilli hetet töltöttünk a Bodeni tó közelében. Ez volt az első nagyobb közös kiruccanásunk, aminek minden percét élveztünk. Nagy ajándék volt, teljesen felpezsdített, úgyhogy reménység szerint az új lendület még jó darabig kitart!
