Vadaspark

Zitának jelen pillanatban három kedvenc könyve van: egy simogatós könyv, ahol meg lehet simítani az aludni készülő kisállatok puha képét, illetve kettő, állatokról szóló, apró könyvecske. E tényen, s a gyönyörű tavaszi időn felbuzdulva, szüleim tegnapi látogatása alkalmával elmentünk a kecskeméti vadasparkba.
- Mennyi állat, hogy soroljam? Mondaná Vackor mackó.
Hát, Zizi semmit sem mondott, legalábbis számunkra érthető nyelven, de minden aprójószágot és termetes vadállatot alaposan megnézett magának, míg el nem álmosodott. Olyan jót szunnyantott, hogy az oroszlánbőgés sem verte fel! Ébredés után még vetett pár pillantást a tigrisre és a barna medvére, majd nagymamája karjában a játszótér felé vette útját.
Mamával úgy gondoljuk, a strucc volt a kedvence. Talán a következő alkalommal elmondja ő maga. Jut eszembe, van egy állat, amelyiknek nevét már most is gyakran ismételgeti, ez pedig nem más, mint a gnú!:-)

Irány a játszóház!

Zitának már testvére is van! Persze nem egy kisebb, hanem több nagyobb. Amint ez a fenti képen is jól látszik, Kisasszonykánkat a Betlehem kapuja nevezetű református játszóházban is nagy szeretet veszi körül, testvéri szeretet. Ez mondjuk annak is köszönhető, hogy rendszerint ismerősök gyerekeivel mulat együtt. Persze az ismeretlenekkel is örömmel barátkozik, legfeljebb kicsit óvatosabb.
Ősz óta járunk szerdánként baba-mama körbe. Minden alkalom énekléssel és mondókázással kezdődik, utána az anyukák elvonulnak beszélgetni. Miközben a mamik megosztják egymással tapasztalataikat (örömeiket, nehézségeiket a családi élet terén), addig csemetéikre - az igen jól felszerelt játszóházban - tapasztalt pótanyukák, pótnagymamák vigyáznak, önkéntes alapon. Sőt egy pótnagypapa is! Őt Pista bácsinak hívják, ezért, mikor ott van, mindig elmondjuk a következő mondókát:

Pista bácsi fát fűrészel
eldolgozgat a fűrésszel.
Húzza-tolja, húzza tolja,
most a bükköt darabolja.

Nekem ez roppantul tetszik, főleg, hogy jópofán el lehet játszani a fűrészelést a kicsikkel. Szóval jó a hangulat! Mi kezdetben csak a beszélgetésekre jártunk, - ahová a legkisebbek természetesen elkísérhetik anyukájukat - ám március óta már Zizi is "elvan" a játszóházban, sőt egyre inkább élvezi az ott töltött időt. (Őrangyalai elmondása szerint, kedvenc játéka jelenleg egy sípolós rózsaszín csacsi, valamint egy mackó formájú keljfeljancsi, lásd lent) Ezen felbuzdulva , pénteken is elmentünk csak úgy, gondoltam játszunk egy kicsit a többiekkel. Tudni illik, a játszóház hétköznap délelőttönként nyolctól délig tart nyitva. Zita lány legnagyobb örömömre és büszkeségemre olyannyira természetesnek vette az ottlétet, hogy egy bő félórára ki is tudtam ugrani a városba. Ma pedig az egyik új vezetőlelkész beiktatási ünnepségén is részt tudtam venni, mintegy negyvenöt perc erejéig, ugyanis Anna-Liza vezetésével (ő a copfos nagylány, aki a fenti képen a kezében tartja Zizit) "nagyobb tesói" remekül elszórakoztatták a Leányzót. Mondanom sem kell, kis Mogynak nem volt egy szava se, csupán egy-két lélegzetvételnyi időre kívánkozott át később hozzám, mikor az ölelő kis karok túl szorosan fonódtak köré .
Hogy meg ne törjön a lendület, hétfő délelőtt újra tiszteletünket tesszük Betlehem kapujában , hátha Zizmiz idővel akár egy lakás-takarításnyi időt is szívesen eltölt majd új, nyüzsgő gyerekszobájában!

Kompolás

Egy itteni kedves ismerősünk adta a bébikomp beszerzésének ötletét, mikor elmeséltem, hogy Zitának a járóka már szinte kicsi, viszont lehetetlen naphosszat négykézláb baktatni utána, vagy őrködni a közelében, nehogy megüsse magát, miegyéb...
Aki még nem hallott e csodajárgányról, annak elárulom, hogy egy hatkerekű szerkezetről van szó, melyben a járásban járatlan baba, ülve vagy állva, - kis gyakorlás után - könnyen változtatja helyét anélkül, hogy elesne vagy beütné magát a bútorokba.
Azt hiszem elég a Kisasszony arcára pillantani ahhoz, hogy kiderüljön: minden huncutságra kész - így naphosszat résen kellett lennünk, vagy le kellett (volna) őt foglalnunk, ami persze nem kivitelezhető. Ám így, mindhármunk örömére, Zita szabadon mozoghat, felfedezve a lakás különböző zugait, hozzáférve a használati tárgynak álcázott remek játékszereihez*, miközben mi is el tudunk intézni itthon ezt-azt. Persze vannak a napnak olyan időszakai, mikor csak neki és a közös játéknak szenteljük a figyelmünket, a köztes itthon töltött időben viszont MEHET A KOMPOLÁS, TELJES GŐZZEL ELŐRE! Éljenek a modern kor értelmes, praktikus vívmányai, valamint az internetes piacterek, ahol akár tized áron beszerezhetünk használt, de jó állapotú babacuccokat!

* a képen Zizi kezében egy névjegykártyatartó látható